Óbuda, Krúdy Gyula Irodalmi Kör,
2017. június 8-án, 16 órakor Kéhli Vendéglő, KRÚDY Szalonban Szántai
Sándor 90. születésnapi utó ünnepi est
Kanizsa József köszöntötte a
megjelent Közönséget és az ünnepeltet, Szántai Sándort, majd a
szereplőket, Stancsics Erzsébetet, Hoffmann Katalint, Király Lajost,
Szőllősi Dávidot és Tárkány Imrét, az est levezető házigazdáját.
Tárkányi
Imre e magas kort megért körtagunkat, aki még mindig ereje teljében van, és jó
szellemi frissességgel rendelkezik, írja a verseket, prózai műveket, Szántai
Sándort faggatta gyermekkoráról, a levente időszakról, s hogy hogyan lett
hadifogoly, merre vitték a huszonkettő magyar fiatalt Európa különböző
fogolytáboraiba, Ausztriától, Németországon át Lengyelországba... További
kérdések a szülővároshoz való hűségről, a volt munkahelyek, az újságok, a
versek megjelentetésről szóltak. Most is friss emlékezőtehetséggel, és jó,
humoros előadókészséggel mondta el a történeteket, a jó sztorikat, anekdotákat.
Jöttek
a versek, az első verstől a napjainkig írt versekig, és peregtek a percek, de
senki nem vette észre, hogy már másfél órája Szántai Sándor szebbnél-szebb,
értékesebbnél, értékesebb versei hangzanak el.
Kanizsa
József kezdte a versek sorát, majd Szántai Sándor, Tárkányi Imre, Szőllősi
Dávid, Stancsics Erzsébet, Király Lajos, Hoffmann Katalin nagyon felkészült
előadásaikban. Közben Szőllősi Dávid a capella énekelt ideillő dalokat,
énekeket, ezzel is színesítve, emelve az estet, a születésnapi hangulatot....
Az
est köszöntéssel zárul, Király Lajos elnök köszöntötte, adott át ajándékot,
majd Szabados István festőművész „Fürdőzők a tó parton” című festményt adta át
ezzel köszöntve a 90 éves Szántai Sándor Krúdy-aranyemlékérmes írót, költőt, a
Krúdy Kör Jelölőbizottság elnökének, a Csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub
tiszteletbeli elnökének és az Országos Táncsics Művész Kör egyik
alapítójának...
Az
estet szűnni nem akaró vastapssal zárult. Gratulálunk Szántai Sándornak és
további
sikeres életet, jó egészséget kívánunk...
Tudósító:
Kanizsa József
Videó
felvétel: Kreischer Nelly
Fotó: Kanizsa József
Szántai Sándor versei
AZ INDULAT
Az indulat volt örökös tüzem,
a
lánggá válás.
Elesettségemben ösztönösség:
a
talpra állás.
Higgadt fejjel jutottam célokig,
s
volt nagy előnyöm:
mint kitörő vulkán uralkodtam
minden
közönyön.
Hallgattam bölcs tanácsra, ravaszra
a
szívemet adtam.
Vizsgáltam többször, sokszor: embernek
miként
maradtam.
Hazám, tűnődve élek, itt vagyok
sorsom
kötelez.
Dolgozzak: szóljak, indulatomnak
friss
értelme ez.
(1970.)
|
ZUG A SZÉL
Zúg a szél, téli szél
Nagy felhőket sodor
Törik a száraz ág
Meghajlik a bokor
Zúg a szél, téli szél
Fütyülve viharzó
S lassan a felhőkből
Hullani kezd a hó
Szállongó hópelyhek
Mint a kicsike lepkék
Az utat, a földet
Mindenütt belepték
Zúg szél, téli szél
Havat hint a tájon
Minden olyan fehér
Minden csupa álom
  |